Módszerem
Jelen érzés mint kapu
A folyamat mindig a jelenből indul.
Abból, ami most él benned — feszültségként, ismétlődésként, kimondatlan kérdésként.
Ha nem fordulsz el tőle, elvezet oda, ahol minden elkezdődött.
Az eredet
A forráshoz megyünk.
Ahhoz a korábbi élményhez, ahol a fájdalom először formát öltött.
Ahol egy döntés megszületett.
Ahol egy rész levált benned.
Most biztonságosan újra érintjük. És ami ott félbemaradt, rendeződhet és feloldódhat.
Rálátás és tudattágítás
Láthatóvá válik az ok és az okozat.
A saját szereped.
A másik nézőpont is, amit eddig csak fájdalomként ismertél.
A felismerés nem magyarázat. Hanem belső megnyugvás.
Új belső működés
A közös munka nem ér véget a megértéssel. Fontos, hogy új belső mintát hozz létre.
- Hogyan reagálsz legközelebb?
- Mit választasz másként?
- Hogyan maradsz stabil?
Az átalakulás ott válik láthatóvá, ahogyan élni kezdesz vele.
Fontos
A folyamat nem előre megírt lépésekből áll. A tudatalattid mindig azt a réteget mutatja meg,
amely készen áll a gyógyulásra. Én a teret tartom. A változás abból a kapcsolódásból születik, amely benned újra helyreáll.
Írj üzenetet, és megnézzük, miben tudok segíteni.
Pillanatok folyamatokból
Szakítás – árulás, bizalomvesztés
– Tudom, hogy vége. Mégis mintha valami kötéllel hozzá lennék kötve.
– Mi köt oda?
– Egy ígéret. Hogy soha nem hagyom el.
– És most?
– Most ő hagyott el. Elárult. Becsapott. Nem bízhatok senkiben. Én hittem… de már nem hiszek.
– Nézzük meg, valójában hol sérült a bizalom benned.
Amikor elmennek – elhagyás
– Nem szomorú vagyok. Dühös.
– Kire?
– Mindenkire. Mindent megtettem. Soha nem vagyok elég jó. Mindig elmennek. Elhagynak. Igazságtalan. Egyedül maradok.
– Mikor érezted ezt legelőször?
– Egy kislányt látok az óvodában. Sír. Ó… én vagyok az.
Mi tart benne egy rossz kapcsolatban?
– Olyan, mintha a férjem lenyomná a fejem a víz alá.
– És te mit teszel?
– Nem akarom őt bántani. Inkább tűrök.
– Mi történik, ha nem tűrsz?
– Akkor elveszítem őt.
– És ha így maradsz?
– Akkor magamat vesztem el.
Néha nem a másikat félünk elveszíteni. Hanem azt az önmagunkat akik vele vagyunk.
Szerethető vagyok? – alárendelődés
– Fáj a szívem.
– Milyen ez a fájdalom?
– Rózsaszín. Masnival átkötve. Furcsa.
– Lehet, hogy megszépíted, hogy elfogadhatóbb legyen?
– Igen… becsomagolom. Imádok csomagolni.
– Akkor most bontsuk ki.
– Hát… undorító. Rám van erőltetve.
– Mi történne, ha nemet mondanál?
– Akkor nem szeretnének.
A veszteségtől való félelem sokszor önfeladásban él tovább.
Amikor önmagad veszíted el
– Mikor kezdted el elrejteni magad?
– Az iskolában. Kicsúfoltak. Az érzékenységemet szégyelltem. Mindig azt hallottam, hogy a fiúknak erősnek kell lenni.
– Mit jelentett ez neked? Hogy a fiúk nem sirnak, hogy nem együttérzőek, hogy nem érinti meg őket más fájdalma, hogy nincsenek érzéseik?
– Igen, hogy ez gyengeség. De most már másképp látom.
Veszteség az is, mikor egy szégyelt önrészünk erejét hagyjuk el.
Biztonságvesztés – költözés
– Új ház. Új város. Mégis szorít a mellkasom.
– Mit veszítettél el?
– A biztonságot.
– Mikor tűnt el először a biztonság?
– Amikor az ősök elváltak.
– Mit élt meg akkor az a kisfiú?
– Hogy nincs beleszólása. Hogy tehetetlen. Hogy egyedül van.
Amikor az anyagi veszteség több, mint pénz – értékesség
– Mit jelent számodra, ha nincs pénzed?
– Apám mindig azt mondta: aki nem keres, az senki. Ha nincs pénzem akkor én egy senki vagyok.
– Akkor felelsz meg apának, ha van pénzed? Akkor szeret?
– Mindig versengtünk. Soha nem éreztem, hogy elég vagyok neki.
Mérges voltál rá emiatt. Talán most ez a nincs pénzem sztori apa elleni dacról is szól.
Az anyagi veszteség mögött sokszor az értékesség érzésének sérülése áll.
Testvérvesztés – hiányérzet
– Lyuk van a hasamnál. Mintha nem lennék egész, emiatt mindig elégedetlen vagyok magammal.
– Ki hiányzik?
– Haragszom anyára… Most felsorakoztak a család férfi tagjai. A nagypapám. Az őseim. Azta… micsoda erő.
– Miért vannak itt?
– Anyának volt egy abortusza. Egy fiú.
Magzati emlék – túlélő bűntudat
– Szorít a torkom. Nem merek az újba lépni.
– Engedd, hogy jöjjön egy emlék.
– Anyaméhben vagyok. Barna ragacs. Nem vagyok egyedül. (Sírás.)
– Ő a testvérem… ő nem született meg. Én itt vagyok… talán nekem sem szabadna.
Gyász – tiltott érzések
– Nem tudok sírni. Haragszom rá. Az életre. Az Istenre.
– Ha haragszol az életre, akkor az hová fog vezetni?
A tudatalatti képekben, érzésekben, elszólásokban beszél.
Néha botorkálunk.
Néha nevetünk.
Néha sírunk.
De amikor a gyökér láthatóvá válik, a veszteség története átalakul.