Témák

Amikor valaki kilép az életünkből, gyakran elhagyottnak érezzük magunkat.

Ilyenkor nemcsak a másikat veszítjük el.

Megkérdőjeleződhet a múlt, sérülhet az önértékelésünk, és elveszíthetjük azt a közös jövőt is, amelyet oly sokáig terveztünk, reméltünk és építettünk.

És mindezt nagyon nehéz lehet elengedni.

Ilyenkor nemcsak a másikat gyászoljuk, hanem azt is, amit a kapcsolat jelentett számunkra. És azt is, akik mellette voltunk.

Van, amikor úgy érezzük, nem tudunk továbblépni.

Mintha valami még mindig visszahúzna.

Egy érzés.
Egy emlék.
Egy be nem fejezett történet.

A szakítás sokszor többről szól, mint maga a kapcsolat vége.

Keressük az okokat.
Hibáztatjuk a másikat.
Magunkat.
Az életet.

És közben ott düböröghet bennünk a kérdés:

Nem vagyok elég jó?
Elég szerethető?
Elég értékes?

Korábbi elhagyási élmények, veszteségek vagy régi fájdalmak is megmozdulhatnak bennünk.

A közös munka során abból indulunk ki, ami most él benned.

Veszteségérzés.
Bizonytalanság.
Ragaszkodás.
Elakadás.

Ránézünk azokra a mélyebb összefüggésekre, amelyek a továbblépés, az elhagyatottság és az elengedés mögött húzódhatnak meg.